A rögzítés folyamata egy lapos, rugalmas szalaggal történik, amely acélból vagy különféle műanyagokból készül, és egy vagy több tárgy megerősítésére, összekapcsolására vagy rögzítésére szolgál. Ezt a folyamatot kötegelésnek vagy szalagozásnak is nevezik, és gyakran alkalmazzák a csomagolási iparban.
A szalag végeit a megfelelő feszítést követően különböző módszerekkel kapcsolják össze az anyagtól függően. Az acélt zár- és bevágásos illesztéssel vagy zár- és préseléssel kötik össze, míg a műanyagot általában úgy, hogy a végük összeolvad.
Rögzítőszalag típusok
• Az acél az eredeti rögzítősáv, mivel különböző minőségi osztályokban és nagy szakítószilárdsággal áll rendelkezésre. Nehezebb alkalmazásokra használják, és minimális nyúlást mutat. Az acélnak a felületkezelése pl. viasz, amely a feszítőerő egyenletes eloszlását segíti elő a rögzítősáv mentén. Tipikus alkalmazások: acéltekercsek, téglák, burkolólapok és bálázódrót. Különböző szélességekben és vastagságokban kapható.
• A polipropilén gazdaságos, elsősorban könnyű- és közepes igénybevételű alkalmazásokhoz használják. A rögzítősáv különböző szélességekben és vastagságokban elérhető, gyakran dombornyomott. A polipropilén nem bírja a folyamatos terhelést, mint az acélrögzítő sáv, és érzékeny az UV-bomlásra.
• A poliésztert olyan iparágakban tartják elfogadható alternatívának az acélrögzítő sávval szemben, ahol képes megőrizni a feszítettséget, és kiváló visszaálló képességgel rendelkezik.
• A nylon régen népszerű választás volt, mivel az összes műanyag rögzítőszíj közül a legnagyobb szakítószilárdsággal rendelkezett, azonban napjainkban már ritkán használják, kivéve hűtőházbeli alkalmazásokat.
• A sodrott és szövött szíjak újrahasznosíthatók, és csatos kötést használnak, így nagy szilárdságot biztosítanak. Ezek a szíjak emellett sokkal lágyabbak és könnyebbek, mint más rögzítőanyagok.
EN
